Ha már az előző posztban a barátokról volt szó...
Oké, legyünk korrektek: az előző posztban egész konkrétan egy nembarátról volt szó, aki a kedves és szupercuki lényével sikeresen kiütött pár napra. Hiába minden, úgy éreztem kell néhány nap, amikor összepuzzle-özöm a lelkem, és újra kinő a radarom a kedves dolgokra, mint amilyen ő, Lucy.
Nem vagyok rá büszke, hogy mostanáig tartott, és hogy így elhanyagoltalak benneteket "feelgood"-ilag, de feltett szándékom ma mindezt pótolni. Ma elsőként megint a kutyás vonalon haladunk majd, mert egyrészt épp tegnap volt szerencsém interjúzni a mai magyar közösségi média egyik legmenőbb vizslájával, Deménnyel, és mert amúgy is, kutyás vagyok. Na ez van.
Szerintem nem fogjátok megbánni, ha megnézitek a videót. Pár kedves gondolat (ismét angolul) arról a barátról, aki ott van, legyél akármilyen is. És ezért az érzésért már megérte ma felkelni.
Íme:
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.