Ebbe a mostani videóba egy gyanútlan szombati szörfölésen botlottam. Még nem tudjátok, de az állatok a gyengéim... Kábé úgy vagyok velük, mint Gombóc Artúr a csokoládéjával:
Gyakorlatilag minden típus jöhet, igen, még azok is, amik csúsznak-kúsznak-másznak, mert valahol egész mélyen, a rusnya kitinpáncélok alatt bennük is van valami szerethető. (És igen, ha összezárnak sokukkal egy négyzetméterre, azért még engem is kiver a víz.)
No, de elkanyarodtam. Szóval szombati szörfölés, épp csak egy gyors check a reggeli ébredés és a szülinapi ebédre igyekvés között. Aztán ottragadtam és úgy bőgtem előtte, mint egy méretes szamár. Pasi nem is értette, ezen a szép napon - igen, az első nyárin, amit úgy vártam - hogy itathatom már megint az egereket. De mit tehet az ember lánya, amikor egyszerre lát egy szükséget szenvedő, kiszolgáltatott lényt, és egy önzetlenül segítő csapatot. Hát sír. Evvan.
Nem tudom, biztos én vagyok mostanában szentimentális, de basszus, ha van olyan köztetek, aki kibírta anélkül, hogy legalább egy pillanatra elérzékenyült volna (nem, könnyezni nem kötelező), az jelentkezzen két kézzel, hogy jól lássam...
Szóval még mielőtt belecsaptok, tegyétek oda a zsepit. Just in case.:)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.