Elfordítottam a slusszkulcsot, hogy indítózzak, de semmi sem történt...
Éppen volánbuszhoz sietve akartunk indulni a melóhelyről, de hamar nyilvánvalóvá vált, hogy egyelőre sehova nem megyünk. Lemerült az aksi, köszönhetően az égve maradt lámpának. A hirtelen feltört "jaj-de-hülye-vagyok" gondolatokat hamar felváltotta az "akkor-most-mihez-kezdünk" agyalás.
Bikakábel - a lemerült akkumulátorok megmentője - persze nincsen a kocsiban. Gyors telefon a még az irodában lévő kollégáknak. Náluk sincs. Gyors szaladás a portára. Náluk sincs. Gyors "menjünk cigizni, aztán valamit kitalálunk" az udvaron, ahol három kollégába futunk bele. Nekik sincs bikakábel, de autó sem. Kezdünk aggódni, amikor egyikük gyorsan megereszt egy telefont az épületben lévő ismerősének. Van bikakábel! Újabb telefon az irodában lévő autós kollégának: van kábel, már csak az autója és az aksijában lévő áram kellene. Azonnan jön.
Nagy nehezen kitoljuk a parkolóból a járgányt - szervó nélkül tekert kormánnyal és szervó nélkül nyomott fékkel. Összekötjük az aksikat. Indítózás. Semmi. Meg se nyekken. Kezdünk igazán aggódni. Tanácstalanul állunk a kocsik mellett, azon gondolkozva, hol van a legközelebb autószervíz, amikor egy robogós áll meg melletünk. Mi a baj, lemerült az aksi? Igen, válaszoljuk. Kell bikakábel? Mondjuk, hogy van, de így se megy. Csak a kábellel lehet baj - jelenti ki, majd amikor rá is néz, már teljesen egyértelműen mondja, hogy az bizony rossz. Majd felajánlja, hogy hoz egyet nekünk. Elrobog, majd pár perc múlva újra lefékez. Előkapja a bikakábelt, autók összeköt, és a kis autó egy pöccre beindul. A robogós leveszi a kábelt, és már robog is tovább.
Még a nevét sem tudtuk meg, olyan gyorsan történt minden. Órás szenvedéstől mentett meg minket, teljesen önzetlenül, öt perc alatt. Hiszen könnyedén elroboghatott volna melletünk, valószínűleg még csak észre sem vettük volna. De megállt. És segített. Számára vadidegen embereknek. Nem tett sokat, de az nekünk mégis sokat jelentett. A kinézett volánbuszt ugyan nem értük el, de az egy órával későbbit már simán.
A következő feladat az lesz, hogy veszek egy bikakábelt. Nekem valószínűleg nem lesz rá szükségem még egyszer - de másnak lehet, hogy igen. És akkor majd én is meg tudok majd állni segíteni.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.